1. |
Varjak
02:39
|
|||
Kopár fák ágain károgó varjak
Elnyomja a zaj, amit mondani akarnak
Mesélnék az emberek történetét
Akik koptatják a sugárút járdakövét
Miután leszállnak az autóbuszról
Ami behozta őket a külvárosból
Felszállnak a villamosra
Hogy bevigye őket a belvárosba
Mert ez itt egy semleges zóna
Itt egy koldusbot, ott egy aranyóra
Éjszaka részeg egyetemisták
Belterjes dalokra zendítenek rá
A sugárút elején a templom körül
A koldusok serege együtt derül
A sugárút végén a kollégiumban
Az ifjúság elmerül a delíriumban
Csendes az éj, de nem elég éberek
Hogy meghallják a baljós károgó éneket
Az ágakról már eltűntek a varjak
Requiemet írnak az emberi fajnak
|
||||
2. |
Sziklai Pál
03:35
|
|||
Sziklai Pál egy különös ember
Cyberkori költő egy nagyvárosban
Éjjelente az utcákat járja
Fejében hordja a próféciákat
Figyeli a metropolisz lélegzését
Verseihez nem kell sem toll sem papír
Elég, ha felbukkan és kér egy cigit
Birtokában az alkalmazott mágia
Ki hangját hallja már benne van a versben
A házak élnek, a tér folyton változik
A falak hangosan beszélnek
A metropolisz felfedi titkait
Sziklai Pál irányít és tervez
Spontán, mégis kimért gonddal
Emlékeiből egy világot épít
Hol engedelmesek a marionett-bábok
Sziklai Pál!
Világában a fák égig érnek,
Nagyobbak, mint az emeletes házak
Az emberek vidámak és bátrak
Birtokában a legjobb cigarettáknak
A vezér igazságos és határozott
A nők fogékonyak az udvarlásra
Az asszony jól főz és mindig megértő
S kitűnő a gyerek futballtudása
A hipnózisba mindig hiba csúszik
A verslakók folyton lázadoznak
Maguk akarják a költeményt írni
És elszabadulnak a marionett-zombik
A házfalak gépszörnyekké válnak
Éjváros lakói háborúba mennek
Lesben állva prédára várnak
Majd boldogan társaiknak esnek
Elárulják és meglopják egymást
Lételemük a másik szenvedése
Delejes kacaj visszhangzik az éjben
Ha sikerrel jár egy kiküldetésük
Sziklai Pál kifújja a füstöt
A varázslat ma este sem sikerül
Kisiklott életének emlékei
Bemocskolták a költeményt
Szemétbe dobták barátságát
Elvittek marhát, házat, asszonyát
A munkahelyen kalapot emeltek
A kölkei már nem is köszönnek
Sziklai Pál!
|
||||
3. |
12 Démon
03:22
|
|||
Az ő élete is nagy reménnyel indult
Bízott benne, hogy megéri a fénykort
Haladt előre de csak nőttek a falak
Az árnyékok meg egyre csak híztak a falak alatt
Az összes problémát, melybe ütközött
Agyának hátsó celláiba rakta
Az árnyakból démonok keltek ki
Hű társai lettek a mindennapokban
Tétova bágyadság éveken keresztül
A démonok száma csak egyre nőtt
Mire ezeket a sorokat írja
Számuk eléri a tizenkettőt
Rögeszme, lázálom, 12 démon
Hatalmuk immár a csúcsra jár
Hétköznapok ismert lidércei
Az emberbáb zsinórjait rángatják
A félelme az árnyakkal nőtt együtt
A túlterhelt rendszer tébollyá változott
Elleptek mindent a félelem lényei
Magukba szívtak mindent ami éltető
Üvölt a tükörnek az nem válaszol
Remegő kezén a körmöt húsig rágja
Hosszú utakat tesz a napkeleti fényben
Mindenhol az arcukat látja
Tudja ő is, hogy az egyetlen kiút
Ha szemébe néz a démonoknak
Ha nem akar hervadt virágot látni
A sokszor eladott olcsó koporsón
|
||||
4. |
Brezsnyev
03:36
|
|||
A kor szelleme egy betépett vesztes
Túlteng a vegyszer a nőideálban
Medvecsapdában a szabad gondolat
A vadász neve: Ideológia
Bárpult mellett elfolyó agysejtek
Összeszűkülő, patkányszerű szemek
Ígéretes életpálya leállósávja
Valaha volt valakik torz maszkabálja
Tántorognak a gyógyszeren tartott tetvek
Kábulatban, mint a kései Leonyid Brezsnyev
Vegetálnak a drótokra kötött lelkek
Révületben, mint a néhai Leonyid Brezsnyev
Mint valamikor a Szovjetunióban
Fürdették az öreget a hóban
A ruha tartotta össze meg a gyógyszer
Nem sokáig vált be a szovjet módszer
Most megannyi kis brezsnyevet látok
Kábulatban élik kicsinyes világuk
Képtelenek, hogy egy nagyot tegyenek
Önmagukkal egyszer szembenézzenek
Program-program betölt, végrehajt
Önző véglények gyártják itt a bajt,
Precízen mozognak tervezett pályán
A civilizáció játszóterének platformján
Akar-akar, megszerez, birtokol,
Elhasznál, tönkretesz, másét bitorol,
Hazudik, ordibál, gyilkol bóvliért
Kicsi kis brezsnyevkék nyüzsögnek mindenhol
A látszatot tartják, mint anno a szovjetek
Mikor mindennek vége akkor is menetelnek
Nem ver át a tükör itt vége a mesének
A rég halott álmokat eresszük végre szélnek
|
||||
5. |
Szamária
03:47
|
|||
Sejtelmes moraj a félhomályban
Valaki bandukol a sötétségben
Rémülten botorkál előre lassan
Egy olajlámpással kéz a kézben
Jobbra egy kutyáktól tépett tetem
Gúnyosan térdel egy piedesztálon
"Ki a napot takarja, magát nagyra tartja"
Rablánc a szózat a fiktív világban
És hajnal hasad egy új éjszakába
Üdvözlünk vándor Szamáriában!
Sárga fogak között téglapor serceg
A kátrány szaga a bőrbe ivódik
Szamáremberek sorokban állva
Balra egy fal az ég felé nyúlik
Óriás ékszíj feszül az éjben
És köhögve sír fel száz fogaskerék
Krákogva indul egy hatalmas gép
Hogy a falon áthányjon mindent mi szép
Minden sziluett egy külön messiás
Aki belül tartja a valóságot
Tébolyult légkör Szamáriában
Mentik a kinti Álomvilágot
Szamár nyög arrébb, ahogy egy téglát
A másikhoz a vérével tapaszt
Rémálomban ébred a másik,
Mert öszvérré vált a meddő kor alatt
Vállak feszülnek a nagy keréknek
Ismerősen édes a borzalom
És csodálva nézik, hogy verejtékük
Hóvá válik a túloldalon
|
||||
6. |
Forma
02:59
|
|||
A forma, a forma
A csodásnak hitt anyagból gyúrva
A forma, a forma
Felemel, eltaszít, túszul ejt újra
A vágyak, az álmok
Fejemben építettek gyönyörű bábot
Érzelmek, képek
Magamnak kreált csodaszép végzet
A lényeg: a lénynek
Formája van, a tartalma kétes
Lélek rétegek mélyén nyugszik
Elásva, temetve, feledve szerte foszlik
Hamvába holt Főnixként néha visszatér
Támadva, kínozva, gyötörve színre lép
Majd elillan, elbújik figyel a sötétből
Holnap derült égből villámként érkezik
Csodásak szemei és gyönyörű ajka
Halált lehel a reggeli napra
Hiába süt a csillag száz ágra
Melege nem ér el e kietlen tájra
Nemesnek tűnik minden mozdulat
De belül a mélyben valami rohad
Valami eltörött, valami elromlott
Megpendítve egy hamis dallamot
A forma, az anyag,
Valóban létezik, vagy csak játszik az agyad?
Nem te adtál neki olyan ruhát?
Mi csodássá tette e különös figurát?
|
||||
7. |
Falu
02:45
|
|||
Málik a vakolat a vályogházról
A zöldségtolvaj gazban gázol
Zümmög az áram a kerítésben
Vár a tragédia napra készen
Tetovált ököl az ajtót veri
Hajnalban már kell a féldeci
Kampányautó szarban parkol
Üveges szempár segélyt sasol
Ref.:
Lepi a gyom a fekete földet
Az úton meg csak kamionok jönnek
Hozzák a Nyugat műanyag mocskát
Meg Ázsiából a kínai hagymát
Megszűnt a posta meg az iskola
Koszos kéz már a síneket lopja
Armani öltöny ül be Audiba
Zárva tábla kerül a falura
A települést már a műhold sem látja
A nagyváros talán megkívánja
A kiábrándult emberi roncsokat
Vagy a határban roncsol a gyorsvonat
|
||||
8. |
Reményszünet
03:17
|
|||
Reaktortûz, határérték,
Millisievert, hülyére ver,
Jódozott víz, élõ állat
Leomló blokk, feszült arcok
Tengerhûtés, adatgyûjtés
Fertõzött víz, félõ állat
Tûrhetetlen, nemzetközi
Sajtó bomba, újabb zóna
Mentális tél, sarki sötét
Csak ne jöjjön az Északi fény
Hulladékgyár a mocskot ontja
Túltermeléshez atombomba
És mikor a fal leolvad
És az árnyék a földre ég
Te légkondicionált szobából nézed,
Hogy üvöltenek a szerencsétlenek
Izzadó homlokodhoz szorítod
A jégtõl hûvös, aranyló viszkit
Villanó fénye a gonosz szemének
Benned apró kételyeket ébreszt
Majd gyorsan intézkedsz,
Hogy távoli luxusszigetekre
Menekítsd a felelõsöket
Új élet, új megbízatás
Mire megy az energia?
Ontják csak a sok bóvli szart
Szükségtelen mennyiségben
Fogyasztjuk a sok-sok a mérget
Sebzett, fuldokló természet
Kontinensnyi szemétsziget
Felhalmozás, túlfogyasztás
Beköszönt a reményszünet
|
||||
9. |
Sári
02:50
|
|||
Emlékszem Sári tündéri lány volt,
Egy szürke porfészek kicsiny középpontja
Úgy vonzotta magához a legtöbb fiút
Mint törékeny bolygót a hatalmas csillag
A szerelem rátalált, teltek a hetek
Mindenki kedvence sárkánnyá változott
Nehezen viselte a kapcsolati létet
Vörösre festett minden hétköznapot
Elvonta a levegőt, mint égő máglya
Ő a vízben fuldoklók halálnaszádja
A vastag damil a fojtogatónál
Lepecsételt végzés a végrehajtónál
Ő volt a szög Krisztus tenyerében
A részeg sofőr a fekete éjben
Angyalnak öltözött vasorrú bába
Palpatine legjobb tanítványa
Sári nyitsd ki a szemed
A város nincsen ellened
Ezek csak házak és közterek
Csak élni akarnak az emberek
Sári nyitsd ki a szíved
Még kifáraszt a gyűlölet
Inkább önmagad találd meg
A város elég nagy kettőnknek
Amikor újra egyedül maradt
A gyűlöletből szőtt magának páncélt
Hadat üzent e poros városnak
A világot okolta e csúf kudarcért
Majd Sári ördöggé változott
Fogaival mélyeket harapott
Körmeit bátran használta
Az emberi kapcsolatokat elrágta
|
||||
10. |
Szűrő
03:48
|
|||
Írtál, hogy jó lenne összefutni
Egy koszos padon egy sört meginni
Pont úgy, ahogy régen csináltuk
Reggelig tartó éjszakákon
Aztán felidézzük a régi időket
A kultikussá vált őrültséget
Kétezerkettő vagy kétezerhárom
Rekeszizomgörcs két egész nyáron
A sör csak fogy, pörögnek az évek
Tekintetünk a messzeségbe réved
Ott kutatjuk, ami még mindig összeköt
De az évek alatt, valami eltörött
Amit ma este kerestünk ott ragadt a tizedforduló környékén
Fontosnak hittük, de fennakadt egy újabb évtized szűrőjén
Majd eltemette a jelenidő, már ott pihen lenn a föld alatt
De a remény, hogy útjaink egyszer találkoznak, a felszínen maradt
Úton az évtized vége felé
A régi fényt felváltja a szürkeség
Majd elfogy a szó, s rádöbbenünk
Hogy hiába a múlt, ha nincs közös jelenünk
A beszélgetéssel a doboz is kiürült
Két összegyűrt fém a kukába került
Mint az illúzió, ami azt mondta nekünk
Hogy ugyanarra a gépre szól a jegyünk
|
If you like KrumpliCZukor, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp